A nagyjából 30 fős utazóközönséget idén is nagyrészt az idősebb korosztály alkotta. Úgy terveztük, hogy a 9 órási szentmisére szeretnénk odaérni. Ez így is történt, a szentmise előtt fél órával már meg is érkeztünk. Előzetes egyeztetés alapján már vártak ránk, az ottani ferences rendi atya fogadott minket. A megérkezés után mindenki igyekezett elfoglalni helyét a padsorokban és ekkor még nem tudtuk, hogy az ottani hívek meglepetéssel készültek számunkra. A meglepetésre a szentmise végén került sor, amikor is a hívek elénekelték nekünk a ,,mi’’ gyűdi Szűz Máriánk himnuszát, valamint az atya rövid ismertetőt adott a templomról- magyarul (!)A meglepetés után az egyházközösség fogadást rendezett számunkra a parókián, ahol az ismerkedés és beszélgetés közben nem volt ritka a magyar szó sem, persze nem a mi, hanem az eszéki hívek részéről. Ezek után következett az út kötetlenebb része, ugyanis szabadon barangolhattunk Eszék központjában. Volt aki a város katedrálisát látogatta meg vagy éppen a Dráva parton élvezte a gyönyörű napsütést, de akadtak olyanok is- igazából a többség- akik Eszék legfinomabb fagylaltozójában (véleményem szerint) J enyhítették édesség utáni vágyukat. Mindezek után lassan, persze elérkeztünk a nap végéhez is. A hazafelé út a villánykövesdi Fülemüle Csárdán keresztül vezetett, ahol egy finom vacsorával zártuk a napot. Az út természetesen nem volt ,,imamentes’’, hiszen mind odafelé mind pedig hazafelé elhangzottak magyar és horvát imádságok is egyaránt.

Úgy gondolom mindenki jól érezte magát hiszen egy kellemes napot tölthettünk együtt egy hittel áthatott kiránduláson.