Kirekesztettek

 

A 2012. február 12-ei vasárnap evangéliuma egy leprás beteg csodás meggyógyításáról számol be. Látszólag nagyon egyszerű a történet, a beteg kifejezi hitét, hogy Jézus tud rajta segíteni, gyógyulást kér tőle, Jézus pedig meggyógyítja.

Az elbeszélés érdekes mozzanatai felet könnyen átsiklunk, hogy ha nem ismerjük, a Jézus korabeli leprás betegek helyzetét. Az ő számukra ugyanis az csak az egyik csapás volt, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedtek, mert ehhez még a társadalomból való teljes kitaszítottság is párosult. A mózesi törvények szerint ugyanis a leprásoknak a lakott településektől távolabb, külön kellett élniük és semmilyen módon nem érintkezhettek az egészséges emberekkel. A törvény célját megérthetjük: ne terjedjen tovább a betegség. A közfelfogás szerint a testi betegséggel Isten sújtja az embert bűnei miatt, így tehát az egészségesek bűnösnek tartották és megvetették a leprásokat.

Visszatérvén az evangéliumi történethez, mindezek ismeretében megérthetjük, hogy mennyire hallatlan dolog, hogy a törvény kifejezett tiltására ellenére ez a leprás beteg ember Jézushoz, azaz egy egészséges emberhez közelít. Cselekedetével átlép egy határt, a törvény által a betegek és egészségesek közé húzott határvonalat. De még ennél is meglepőbb, hogy Jézus szintén átlépi ezt a határt, sőt, tovább megy, amikor megérinti a beteget, és ezzel jelzi, hogy az isteni irgalmasság és a beteg szenvedése közé semmiféle emberi törvény nem emelhet falat. Egy emberi törvény vagy előírás nem akadályozhatja meg Istent abban, hogy segítsen egy bajban lévő emberen. A pontosság kedvéért tegyük hozzá mindehhez, hogy a mózesi Törvény eredetileg Istentől származott, de idővel ezt mindenféle egyéb előírásokkal egészítették ki, s ez utóbbiak közé tartoztak a leprásokra vonatkozó szabályok. És még egy érdekes dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami talán Jézus humorérzékéről is tanúskodik: először ugyanis semmibe veszi a mózesi Törvény előírásait, majd pedig azt mondja, hogy a gyógyult ember teljesítsen mindent pontosan, amit ugyanaz a Törvény előír a gyógyultak számára. Ez utóbbi annak a feltétele, hogy visszafogadják őt a közösségbe.

A kirekesztés, kitaszítottság napjainkban is jelen van, és egyaránt érinthet egyéneket vagy közösségeket, valamint emberi értékeket, Ez utóbbira szeretnék egy példát mondani, ami éppen az elmúlt héten történt. Spanyolországban egy közszolgálati televízió megtagadta a katolikus egyház számára egy hirdetés sugárzását, amelyben a hittanórákat akarták népszerűsíteni. A teljesen ártatlan filmben két fiatal anyuka beszélget arról, hogy miért tartják fontosnak, hogy gyermekük az iskolában hittant tanuljon, ám ez nem fért bele a televíziós társaság hirdetési politikájába, és nem hajlandók leadni a reklámfilmet. Tipikus példája ez a kirekesztésnek. Mintha a hitoktatás napjaink leprája volna. Mintha a vallásos magatartás leprás betegség volna. Igen, azt is kirekesztésnek kell tekintenünk, amikor vallásos nézeteinknek véleményünknek nincs helye a nyilvánosság előtt.

A gyógyulásért Jézushoz forduló beteg példája bátorítson minket abban, hogy gondjainkban, testi és lelki bajainkban Istenhez forduljunk. Ne rekesszük ki magunkat Isten szeretetéből, hanem kérjük tőle gyógyulásunkat! Kérjük Jézustól, hogy vezessen vissza bennünket az Istennel való szeretetközösségbe!

 

Ronta László

Esperes-plébános